Ericizmus

Az ericizmus egy modern kori, alapvetően liberális elveket valló monoteista vallásirányzat. A név maga az „Ericius” latin szóból ered, melynek jelentése sündisznó, mivel a hívek leggyakrabban tövisekkel ábrázolják az Urat (kit emiatt Ericiusnak neveznek, s hitük szerint némely éjeken mint vérengző, sünszerű lény száll a földre).

A világvallások közül legközelebb talán a keresztényi vagy muszlim valláshoz áll, viszont jóval kevesebb megkötést és szabályt ír elő. Az alkoholfogyasztást, az ősi rítusokhoz hasonlatosan az Istennek bemutatott áldozatként értékeli, ennek megfelelően szükségesnek és hasznosnak mutatja be, s külön szorgalmazza a pálinkaivást. Ez azon az elképzelésen alapul, mely szerint mikor Isten „kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (1Móz 3,24), s az ember szenvedésre kárhoztatott odakint, Ádám Ericiushoz imádkozott, hogy enyhítse szenvedéseit, s Ő megkegyelmezett neki: megmutatta, hogyan készítsen a gyümölcsből mézédes nedűt, amely a bút és a bánatot feledteti.

Az ericizmusnak saját nézetei vannak továbbá a lélek, mint anyag elosztásáról. Ennek alapjául egy, a Római Birodalom idején íródott művet vesz, mely arról szól, miként teremtette meg az Úr az ember sikertelensége után a tizenhárom Princepset, akikben a Spiritus, vagy Cædd a véges számú lélekanyag a legerőteljesebben van jelen. Hitük szerint ugyanis, ez teszi lehetővé a teremtést, s a világ keletkezése előtt csak Ericius rendelkezett vele (ugyan kimondatlan marad, de feltételezhetjük, miként azt [XX] is tette, hogy Ő maga csak ebből az anyagból áll, tehát a szemnek láthatatlan, teremtőereje azonban meghalad a világon bármilyen erőt), aki ezt követően saját anyagát osztotta ketté, és felét az embereknek adta. E tette annak bizonysága, hogy Ericius sokkal emberibb árázolásban jelenik meg, mint számos más kultúrában; megteremtette az embert, mert magányos volt; méltó hívet akart, aki atyjaként tekint rá (arról nincs említés, hogy az állatok is rendelkeznek-e a Cædd-del; valószínűleg nem, vagy csak csekély mértékben). Később azonban rájött, hogy az ember ostoba és tudatlan, és élete rövid, s miután Bábel tornyát lerontotta, újból felszabdalta a lelkét, és megteremtette a Princepseket, akik csekély számuk miatt már jóval nagyobb hatalommal rendelkeznek – és halhatatlanok.

A tizenhárom Princeps talán a legérdekesebb motívuma, mert a legtöbb vallás a teremtés koronájának az embert tekinti, s az ericizmus szembeszáll velük, mivel egyik alapgondolata, hogy az emberek túl sokat gondolnak magukról, épp ezért túl sokat akarnak, épp mint akkor, a legendás torony építésekor – ez pedig üzenet mindenki számára, vallástól függetlenül.

L. Cæcus Cantor, 2012